Bentebb sétáltam az iszapos talajon és mivel a bátorságom kezdett alábbhagyni lebuktam a víztükör alá. A folyékony jég szinte égette a testemet, mégis elviselhetőbb volt így, mint mikor csak derékig voltam benne. A szívem olyan hevesen dobogott, mintha lefutottam volna a maratont, a végtagjaim úgy remegtek, mintha másodpercenként ezernyi áramütés érte volna őket, de egyikkel sem törődtem. Próbáltam a fürdőzés pozitív oldalára koncentrállni, péládul arra, hogy az áttetsző tünemény kellemesen simogat jég-kezeivel. Újra alámerültem és csináltam egy esetlen bukfencet, majd feljöttem levegőért. A napsugár hadsereg visszavonulót fújt, menekültek a közeledő esőfelhők elől, amik sikeresen uralmuk alá hajtották az égbolt nagy részét. Mégsem éreztem úgy, hogy hidegebb lenne a víz. Talán nem is lehetett ennél már hidegebb. Teljesen ráhangolódtam a testem számára természetellenes közegre, próbáltam együtt élni, együtt mozogni vele.
(És bocsi h csak ennyi ^^)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése