Csodálatos reggelt kívánok Drágáim!
Van szerencsém egy fantasztikus hírt megosztani veletek, illetve többet is, de most maradjunk a legfontosabbnál!
Hála a jó égnek, hogy abban a korban születtem, amikor a könyvkiadás már mindenki számára elérhető és a kiadók nem csak a nagy nevekkel állnak szóba. Éppen ezért, szeretném nektek bejelenteni, hogy a a Kísértés néven futott, (azóta már jó párszor átnevezett) Kavargó Rózsaszirmok névre hallgató regényem 2017 első felében végre meg fog jelenni. Juhú!
Kicsit furcsa visszatérni erre a blogra, olvasni a kis gyermeteg szárnypróbálgatásaimat, visszanézni a bődületes nagy hibáimat, a kiforratlan írótechnikámat. Sajnos és szerencsére eltelt már jó pár év az indulás óta, és egyáltalán azóta, hogy utoljára ide írtam. Volt időm fejlődni, azt is tettem. :)
Átalakult a regény is, az eredeti sztoriból (és szövegből) csak minimális elemeket mentettem meg, ami - bevallom - egy nagyon szomorú időszakot jelentett, végtére is, olyan volt, mintha plasztikai műtétek százainak vetettem volna alá a gyerekemet. Ennek ellenére egy percig sem bánom, hogy kifordítottam a sarkaiból a teljes történetet, mert lett belőle egy annyira jó regény (illetve több, erről majd később), hogy még én is meglepődtem saját magamon. Egy jó pár hónapja már készen vagyok az első két kötettel, illetve már a harmadikat is majdnem befejeztem, de még mindig nem tudom elhinni, hogy én hoztam világra ezt a történetet.
Mivel egyértelműen tudom, hogy mi lesz a vége, elcsábultam és megírtam az epilógust. Nem most, már hónapokkal korábban. Hát... ha ti láttatok már embert sírni... (Hagyjuk!)
Lényeg a lényegben, hogy alkottam egy olyan könyvet, amit mindig is szerettem volna olvasni. Angyalok, boszorkányok, titkok, szerelem, árulás, dráma, humor és persze egy kis erotika.
Nem én vettem észre, hanem az előolvasók, hogy egy olyan kiforrott stílusom lett, hogy ezer közül is felismerik az írásaimat. Éppen az egyik pikáns szexjelenetemet küldtem el az egyik előolvasómnak (kíváncsi voltam, hogy mi lesz a reakció), de nem akartam megmondani, hogy én írtam. Persze, nem tudtam titokban tartani. Egyből felismerte a szavakon a kézjegyemet. Igazából, szerintem ez egy nagyon jó dolog és nem tudom, hogy csináltam, de úgy látszik, összejött.
És, ha már a szexjeleneteknél tartunk. Igazából nem nagyon akartam... MERTEM belevinni szexet, azon túl, hogy említés esik róla pár mondatban. Idegenkedtem a gondolattól, hogy számomra ismeretlen emberek a szexuális fantáziálgatásaimat (akárhogy is mondjuk, ez az) olvasgassák. Aztán belegondoltam, hogy az ismeretlenekkel még csak-csak megbirkózom, na de hogy a közvetlen környezetem ilyet olvasson tőlem... Agyrém! (És igen, azóta mama és papa is beleolvasott, ugh!)
Aztán egyik drága előolvasóm, igazából a leglelkesebb és legsegítőkészebb előolvasóm, rábeszélt, hogy nyugodtan fejtsem ki ezeket a részeket, mert fontosak a főhősnő személyiségfejlődésében (ez való igaz), elengedhetetlen a karakterek megismeréséhez és úgy egyébként is szórakoztatóak.
Zsigerből úgy írtam meg a jeleneteket, hogy még a fájdalmas és drámai szituációkba is csepegtettem humort. Ez tényleg nem szándékos volt, inkább a saját személyiségemnek köszönhető. Imádom, amikor a főhősnőm kiszól a szövegből és kommentálja a saját hülyeségeit. Ezeken akkorákat nevetek írás (és olvasás) közben, hogy zeng tőlem a ház.
Szétszedtem a könyvet is, az eredetileg 600 oldalra tervezett első részből költséghatékony okokból lett két 350-400 oldalas könyv. Bevallom, ezen sokat vacilláltam. Az első rész ugyanis így önmagában inkább egy bevezetőkötet. Aztán átolvastam egy csomó, általam szeretett könyv első kötetét. A legtöbb szintén csak egy bevezetőkötet, így mertem nagyot gondolni és trilógiába átvinni a dolgot. Aztán vagy bebukom, vagy nem. :) (A profit nincs a céljaim között).
A személyes kedvencem egyébként a harmadik kötet. Még én magam is látom, hogy hogyan változtam mind személyiségileg, mind írástechnikailag az elmúlt években, de különösen az elmúlt fél évben, amikor ténylegesen csak a regényemre koncentráltam. A harmadik részt egy igazi mesterműnek tartom, önmagamhoz képest. Persze, könnyebb dolgom volt vele, mint a korábbiakkal. Megvan minden karakter, van egy jól felépített világ, stabilan állnak a konfliktusok. Már csak el kell varrjam a szálakat úgy, hogy nagyot szóljon (úgy lesz, hihi). Szóval, elmondhatom, hogy ahogyan haladunk előre az időben és a regényekben, egyre jobb lesz a történet. Legalábbis remélem, hogy az olvasók is így fogják gondolni. :)
Előolvasói vélemények alapján el merem hinni, hogy van helyem az írók között. És, hé! Elvégre nekem azért adtak egy kemény-fedelest, mert író lennék, vagy micsoda. :D
Ha esetleg érdekel benneteket a könyvem, vagy a könyvkiadás menete, minden, ami ezzel kapcsolatos, akkor gyertek át a nem rég indult blogomra! Folyamatában mindent meg fogok osztani veletek, a tördeléstől kezdve a borítóterven át, a mintapéldány, majd a kész könyv kézhezvételéig.
Természetesen beszélek majd a terjesztésről, arról, hogy én személy szerint milyen marketingstratégiát építettem fel (amit most csinálok is az :D), meg még sok minden másról, bennfentes infókról.
Mivel azzal, hogy a nagyvilág elé tárom, ami a fejemben van, gyakorlatilag lecsupaszítom önmagam, így nem lesz okom sem hazudni, sem szépíteni a dolgokon. Mindenről ŐSZINTÉN fogok beszélni. Még a gyengeségeimről is, elvégre emberek vagyunk.
Szóval, ha érdekelnek benneteket az ilyen dolgok, akkor kattintsatok IDE, ha pedig esetleg facebookon jelölnétek az írói profilomat, akkor IDE. A "civil" profilomon is elértek, azt pedig ITT találjátok. :)
Ma vagy holnap közzéteszem az első videót, érdemes lesz megkukkantani!
Puszi!
(Szolgálati közlemény: A bejegyzést átolvasás nélkül közlöm, mert tegnap nagyon felöntöttem a garatra és szétrobban a fejem, szóval az esetleges hibákat majd később javítom. Dont judge me! :D).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése