Szóval, itt van az új:
Ne tedd! Kérlek! Ne légy te is gyilkos. Akkor kárba vész minden, amiért harcoltál. Akkor semmivel sem leszel jobb, mint ők. És mi van ha, veszítesz? Ha örökre el kell engedjelek? Ha soha többé nem tarthatlak már a karomban? – sírásom egyre hisztérikusabb lett. Oda húztam magamhoz és szorosan megöleltem. A kezeimmel olyan erősen tartottam, hogy semmi sem lett volna képes kiragadni onnan. Nem akartam elengedni. Féltem, hogy eltűnik, elindul (A NÉV MÉG TITOK)-vadászatra és sosem látom viszont. Nem akartam, hogy gyilkos legyen. Nem akartam, hogy mocskos vér tapadjon a csodálatos kezéhez. Eldöntöttem, ha bele halok is, ha az életemmel fizetek is a gyengeségemért itt kell tartanom magam mellett, amíg csak élek.
Ez gyönyörű, ahogy leírtad!!! Régen volt, amikor a blogodban írtál. Most viszont úgy elolvasnám az egészet. Remélem hamarosan így lesz!!! Üdv Kriszta
VálaszTörlésKöszönöm. :) Régen volt már szabad időm. :( Én is olvaslak ám téged. :) Egyébként kicsit rendszerezve rakok majd fel normálisan részletet, csak még nem választottam melyik az, amivel nem lövöm le a poént. :)
VálaszTörlés