Megpillantottam Adam-et. Az orra és az inge fekete volt a rászáradt vértől.
– David! Menjünk innen! – kérleltem.
– Azt már nem. Állj félre baby!
– David kérlek! – könyörögtem.
– Megöllek David! – harsogta.
– Gyere! Gyere, ha olyan nagy pofád van! Kiütlek megint!
– David hagyd! Kérlek! – ordítottam hisztérikusan. – Menjünk, menjünk innen!
– Baby! Állj félre! – utasított újra, határozottabban.
Adam odért hozzánk, David pedig félre lökött engem.
– Maradj ott! – szólt rám.
– David... – nyögtem.
– Meghaaalsz! – csuklotta Adam, a kezében pedig megvillant egy vékony pengéjű zsebkés.
– Daviiidd! – visítottam. A könyeim özönvízként áradtak ki a szememből.
– Na nézd már. Sír a barátnőd. Ejnye-ejnye David. Hát szabad ezt hagyni? – cukkolta.
– David gyere! – üvöltöttem rá és megragadtam a kezét. – Menjünk már el innen, az istenért!
– Mi folyik itt? – szólalt meg egy szigorú hang a hátam mögött. Összerezzentem.
Na ez tényleg ütős!!! Gondolom ennek még lesz folytatása:) De egyébként nem nyálas szerelmes jeleneteket írsz, mert nagyon jól megírod!!! És ezt nem bántásként írom/mondom!!! És szerintem ez az izgalommal vegyes érzelem passzol ehhez a történethez. Hayley kedves, David erős jellem és van, amikor épp fordítva jelenik meg, vagyis nekem ez jött le. És ezzel a résszel csak fokozódik. Nekem nagyon tetszik!!!:)
VálaszTörlésKösziiii *.* Örülök, hogy tetszik. :)
VálaszTörlés